Menü

Követés és ellenállás

Györkös Gábor
2016. 04. 09. 21:01:00


Dietrich Bonhoeffer halálának 71. évfordulóján, április 9-én, a Nemzetközi Bonhoeffer Társaság magyar tagozata ezzel a címmel szervezett konferenciát a német evangélikus lelkész és teológus emlékezetére, akit 1945-ben ezen a napon Hitler személyes parancsára végeztek ki. Élete és írásai jobb megértéséhez a történelmi szituáció és kora egyházi-teológiai kihívásainak ismerete is nélkülözhetetlen. A hitleri diktatúrában Jézus mások iránt felelős követőjének lenni eleve kihívás volt, Bonhoeffer helyzetét azonban ezen felül is speciálissá tette, hogy párhuzamosan egy ellenállási szerveződés tagja, és kora egyik legfelkészültebb fiatal teológusa volt. Emiatt olyan etikai dilemmákkal találta magát szemben, amikből nem tudott az örökül kapott alapelvekkel kérdések és újragondolás nélkül kikeveredni. Nem próbáljuk ebben az írásban összefoglalni, ki volt ez a férfi és melyek legfontosabb gondolatai. Ehelyett a tiszteletére szervezett konferencián szerzett benyomások megfogalmazásával emlékezünk.

Az eseménynek a Wesley János Lelkészképző Főiskola adott otthont. Az első előadást Dr. Szabó Ildikó, a főiskola lelkésznője mondta el, és azzal a különleges helyzettel foglalkozott, amelyben Bonhoeffernek lelkigondozói szolgálatát kellett végeznie. Az emberi élet sok nehézséget tartogat, melyek miatt a lelkigondozónak kellő felkészültséggel kell végeznie munkáját. De mi a helyzet az európai történelem egyik legkegyetlenebb háborújának és az embert semmibe vevő diktatúrájának közepette, amikor a fájdalmak és veszteségek feldolgozásának, a gyász megélésének lehetőségei olyan körülmények között történik, amelyeket mi már el sem tudunk képzelni. Bonhoeffer mély empátiával és az Igéhez fordulva törődött a krízisbe jutott emberekkel, aminek gyakorlatáról konkrét esteket bemutatva hallhattunk.

Az előadásokban a legfontosabb oszlopokat Kovács Endre, Visky Béla és Csepregi András előadásai helyezték el. Kovács Endre arról beszélt, hogy az ellenállás és az engedelmesség (vagy megadás) lehetőségei milyen szempontból foglalkoztatták Bonhoeffert. Bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, hogy e kettő valamelyikét kell gyakorolnia. Bonhoeffer azt mondja, bármelyiket is gyakorolja az ember, annak végső értékét majd az mutatja meg, hogy mennyiben hordozza Krisztus valóságának kifejeződését. Ez a gondolat jelzi egyúttal Bonhoeffer Krisztus-centrikusságát is, amelyben a legfontosabb helyen Krisztus követése áll. Bonhoeffer ezzel fölülemelkedik a különböző szekértáborokon, s ez az értelmezési keret számunkra is segítséget jelent, hogy a megfelelő perspektívából olvassuk írásait.

Visky Béla kapcsolódási pontokat keresett előadásában Bonhoeffer és francia filozófus kortársa, Vladimir Jankélévich között. Jankélévich a megbocsátást helyezte gondolkodása központjába, így a bűnvallás és megbocsátás az egyik ilyen kapcsolódási pont a két gondolkodó között. „A bocsánat mindenkinek mindent megbocsát” – vélte. Azonban a háború után, a náci rémtetteket ismerve Jankélévich fennakadt, s azt olvassuk, hogy „a megbocsátás meghalt a haláltáborokban”. Jankélévich a kollektív bűnös, náci német népet látta. „Ha eljutott volna Bonhoeffer hangja Vladimir Jankélévich-hez…” – gondolkodik el Visky, s ez a legnagyobb szörnyűségek megbocsátás útján való feldolgozásának szinte minden etikát szétfeszítő lehetőségét firtatja. A megbocsátás itt olyan kontextusba kerül, amit szintén elképzelni is alig tudunk…

Csepregi András előadása közelebb hozta számunkra az embert, akinek nem csak teoretikusként, hanem a való életben is élesen szembe kell néznie a nehéz döntésekkel. Ebben nem hibátlan, de minden tekintetben őszinte és tiszteletre méltó ember képe rajzolódik, aki olyan helyzetben tudott a lehető legjobban helytállni, amely messze túlnőtt a személyén. Csepregi András előadása remek adalék volt Bonhoeffer Követés című könyvének jobb megértéséhez.

A nap során további érdekes előadásokat is hallhattunk. Sok évtizednek kellett eltelnie, hogy hazánkban érdemben foglalkozzunk Bonhoeffer életművével. Éppen ezért nagy öröm, hogy a Bonhoeffer Társaság most egy éves magyarországi tagozata megkezdte munkáját. Bízunk benne, hogy ennek a rendkívüli életműnek a magyar recepciója tovább folytatódik, egyre inkább része lesz a hazai teológiai diskurzusnak, és jobb megismerése által mindannyiunkat inspirálhat a gondolkodásunkban és hívő életünkben! Biztosan ezt a célt szolgálja majd a konferenciát záró blokkban elhangzott bejelentés egy Bonhoeffer olvasókör elindításáról, amelynek már májustól minden hónap első hétfőjén 16 és 18 óra között a Wesley János Főiskola kápolnája ad otthont.

Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus