Menü

Félelem nélkül - Mária


Francine Rivers kegyelem vonala című sorozatában olyan nők életét követte végig, akik Jézus vérvonalába kapcsolódnak. Ennek a vonalnak és egyben a sorozatnak utolsó állomása Máriának, Jézus anyjának története. Jézus életének eseményeit sokszor hallottuk és ismerjük. Ám az írónő most olyan szemszöget kínál, amellyel ritkán találkozunk: Jézus születését, felcseperedését, működését és halálát Mária nézőpontjából szemlélhetjük, e kivételes asszony belső küzdelmeiben, szenvedéseiben és örömeiben elmerülve.

Izrael ismét idegen uralom alatt van: ezúttal Róma gyakorol hatalmat felette. E nyomasztó teher alatt gyakran adják a leánygyermekeknek a Mária nevet, amelynek jelentése: „keserűség és szenvedés”. S ugyanilyen gyakori, hogy az anyák Jézusnak nevezik el fiukat: „az Úr megszabadít”. Az egész nép várja a Messiást, aki majd hadserege élén, dicsőséges hadvezérként veri szét a római rabigát, és megszabadítja népét. Az asszonyok reménykednek, hogy ők szülik meg majd a Megszabadítót, aki véget vet a szenvedésnek.

Mária esete sok tekintetben ugyanolyan, mint minden más anyáé. Gyermeke is igen sokban hasonlít a többi fiúgyermekhez: ugyanúgy kezd el járni, beszélni, ugyanúgy cseperedik és tanul mesterséget apja mellett. Szerény körülmények között él, nem fényes palotában. De nem mindenben van ez így: Mária csodás találkozása az angyallal, szűzi teherbeesése, a jövendölések beteljesülése, a pásztorok és bölcsek látogatása és az üzenetek, amelyeket József kapott álmában, világossá teszik Isten terveit.

És mégis, fölmerül a kísértés: Isten egy parasztlányt választott volna ki Fia anyjául, apjául pedig egy egyszerű ácsmestert? Isten Fiának istállóban kéne születnie, életét egy szegény házban kéne töltenie? Őrültségnek tűnik. Biztosan alkalmasak lennénk Isten szándékának teljesítésére, terveinek bevégzésére? A Megváltónak dicsőségesen, hatalmasan, népe lelkes szeretetét és feltétlen engedelmességét élvezve kéne fellépnie... A kételkedés és kishitűség még Jézus saját családjába is beszivárog. Vajon beváltja-e Isten ígéretét? S ha bízunk is benne, vajon valóban úgy történik-e meg, ahogyan lelki szemeink előtt látjuk, s ahogyan esendő testbe zárt értelmünkkel elképzelni tudjuk?

Isten pedig beváltja ígéretét, mégpedig az Ő útjain:

Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55:9)

E szavakkal kívánok Áldott Karácsonyt, és ajánlom e könyvet, mint ünnepi olvasmányt!
Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus