Menü

Így ne verd a gyermekedet! – Fegyelmezés és istenkép

Györkös Gábor
2017. 06. 18. 19:01:35

 

A múltban már többször, de legújabban James Dobson Fegyelmezz! Megéri! című könyve miatt alakult ki élénkebb érdeklődés a gyermekneveléssel kapcsolatos keresztény könyvek iránt. Itt súlyos idézőjelezésre van szükség a gyermeknevelés és keresztény szavak használatát illetően, ugyanis a figyelmet minden esetben az váltotta ki, hogy a gyermekek testi fenyítéséhez adtak tanácsot a szerzők. Ebben az írásban nem ennek részleteivel fogunk foglalkozni. Egyáltalán, keresztény könyvesboltként teljes képtelenségnek tartjuk, hogy ezzel kapcsolatban csöndben maradjunk, de ezen túl még gondolataink is vannak. Jóval több, mint amit itt leírunk, de ez is biztosan elegendő lesz, hogy egyértelműek legyünk.
 

 

Könyvek, amelyek valóban hírét viszik az evangéliumi kereszténységnek

Elgondolkodtató, hogy számos missziós kiadvány sosem jut el a célközönségéhez vagy pedig teljesen hidegen hagyja azt, de amikor végre sikerül kitörnie egy keresztény könyv ismertségének a maga belterjes világából, az tragikus következményeket von maga után.

James Dobson említett könyvét a Filologosz is árulta. Ezen most változtattunk. Mindeddig arra törekedtünk (mivel a kiadványok döntő többsége esetében hitéleti témákról van szó), hogy ne alkossunk értékítéletet, hanem tiszteletben tartsuk a szerzők hitbéli meggyőződéseit. Minőségi feltételeket sem alkalmaztunk, tehát nem foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen színvonalon képes leírni a gondolatait. A döntést tartalmi és minőségi szempontból is igyekeztünk az érdeklődőkre, vásárlókra bízni (készséggel megosztva tudásunkat vagy véleményünket, ha kérik). Ezeket az alapelveket most nem fogjuk kihajítani az ablakon, de egyre inkább úgy tűnik, hogy szükséges határvonalat húzni, és nem általánosságban, hanem ezen a vonalon túl alkalmazni a fent leírtakat. A munkánk során rendszeresen találkozunk tartalmi és minőségi szempontból nagyon alacsony színvonalú vagy vállalhatatlan keresztény könyvekkel. Ezek a kiadványok bármiféle kritika vagy visszajelzés megfogalmazása nélkül termelődnek, a fogadtatásukat pedig „az Úr áldja meg a szolgálatotokat” gondolattalan ismételgetése jellemzi. Ezen szeretnénk túllépni!

Most nézzük meg az érintett könyveket, amelyek sorozatosan kiváltották a gyermekek testi fenyítésével kapcsolatban (joggal) érzékeny szülők és szakemberek érdeklődését! 2010-ben az Evangéliumi Kiadó Gyermeket nevelni Isten félelmében (Michael és Debi Pearl) című könyve kavarta fel a port. Ebben a rendszeres, módszeres veréshez olvashatók gyakorlati tanácsok már nem egészen egy éves kortól. A fellelhető eszköztár a pálca, vonalzó, vessző, PVC-cső, szíj és bot. Ebben az esetben több éves forgalmazása után sikerült elérni, hogy a kiadó nyomtalanul eltávolítsa kínálatából a könyvet, és keresztény könyvesboltok is levegyék polcaikról (bár online továbbra is könnyen föllelhető). Az eset kapcsán azonban az is kiderült, hogy egyesek (pl. Szent Gellért Kiadó, Örömhír Alapítvány) tétlenek maradtak, illetve inkább kiálltak a könyvben található elvek és módszerek mellett.

Idén áprilisban az Advent Kiadó vett védelmébe egy általa terjesztett hasonló módszereket ismertető könyvet. Címe: Az első 7 év (Kay Kuzma). Mivel ez közelmúltbéli eset, viszonylag erős sajtóvisszhangja volt és a Kötőszó blog is részletesen foglalkozott a témával, itt nem fogunk. Akit közelebbről érdekel, a lenti linkeken tájékozódhat.

James Dobson könyve az elmúlt héten került a figyelem középpontjába egy HVG-interjú kapcsán. A Fegyelmezz! Megéri! szintén hasonló elveit ismerteti a fizikai fenyítésnek. Sajnos az érintetteknek azt megint nem sikerült belátni, hogy ezeknek az elveknek az alkalmazása Magyarországon és a világ számos más országában törvénybe ütközik és büntethető. Az eset nyomán a könyvet kiadó Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány vezetője a Facebookon fogalmazott meg állásfoglalást, amely szerint a kiadvány bibliai nevelési elveket tartalmaz. A bejegyzés alatt a megszülető hozzászólások döntő részét törölték, miközben többszáz szakember és szülő aláírásával ellátott (internetes aláírásgyűjtésről van szó) petíciót juttattak el a kiadónak. Valószínűleg ebből párbeszéd már nem lesz, pedig nem lenne rossz. Nem tudunk róla, hogy erre hazánkban lett volna már komolyabb kísérlet.

Ezen a helyen érdemes lehet megemlíteni, hogy ugyane szerző és kiadó Az akaratos gyerek című könyve megismétli a kifogásolt tartalmi részeket.


Istenkép

Van olyan, hogy az embert az istenképe formálja, nem Isten. Törekedjünk, hogy ez fordítva valósuljon meg!

Ami bennünket érdekel, hogy keresztények sokasága miért ragaszkodik ennyire a fizikai fenyítés eszközéhez a gyermekek nevelése esetében. De adódhatnának további kérdések is! Miért van az, hogy az előző kérdésben az „ennyire” azt jelenti, hogy a törvényi tiltás ellenére is? Miért van az, hogy bugyuta törvényekhez (pl. az aktuális egyházügyi törvény) szolgai módon alkalmazkodnak, a gyermekek védelméről szóló törvényt azonban könnyedén megszegik és ezt még hirdetik is magukról, sőt a Biblia tanításaként interpretálják a dolgot? Miért van az, hogy John Stott könyveit halomra olvassák, és közben a kereszténység lényegi üzenetét hátráltató kérdésben kardoskodnak? John Stott amellett érvel, hogy elsősorban a kereszténység lényegi üzenete számít, és az olyan megosztó kérdésekben, mint a keresztelés, karizmák, utolsó idők, Izrael üdvörténeti szerepe, etc. ne helyezkedjünk sarkos álláspontra, hanem a mi és az emberek üdvössége szempontjából fontos kérdésekkel foglalkozzunk. A magam részéről nem kifejezetten tisztelem John Stottot ezekért a gondolatokért, de ha az olvasói komolyan vennék őt, talán beláthatnák, hogy a testi fenyítés is egy elengedhető dolog!

Véleményem szerint a keresztények istenképe áll amögött, hogy ilyen szívesen büntetnek, ugyanis pontosan ilyen Istent is képzelnek el. Sajnos körülbelül kétezer éve a keresztényeknek a legritkább esetben sikerül megérteniük, hogy Isten azáltal „vár” (és már ez is rossz szó) engedelmességet, hogy az embert olyan szeretetközösségbe vonja be önmagával, amiből adódik, hogy nem helyezkedik el vele szemben (mármint az ember). Ha Isten a legdrágábbat odaadta az emberért, hogy ne adna vele együtt minden jót neki! Semmi okunk rá, hogy büntetésre vagy bármi rosszra számítsunk Istentől. Isten joggal haragudhatna az emberre, és joggal megbüntethetné. De nem teszi, mert nem arra néz, hogy az ember mivel tette ezt eddig indokolttá, hanem arra néz, amit Jézus tett. Ilyenkor nem harag önti el, hanem az a szeretet, ami Jézust is motiválta, hogy áldozatot hozzon az emberekért.

Az Istenről és önmagunkról alkotott képünk is helytelen akkor, amikor úgy vélekedünk, hogy valami fegyelmező eszközre van szükség Istentől arra, hogy az ő útján tudjunk járni. Keresztények előszeretettel értelmeznek rossz dolgokat, akár sorscsapásnak számító tragédiákat úgy, hogy azok Istentől származóak és ezzel alázatra vagy valami másra akarja tanítani őket, esetleg azt megakadályozni, hogy az életük más (sokkal rosszabb) irányba menjen. Az igazság az, hogy Isten nem így dolgozik és nem így viszonyul hozzánk. Nem szándéka tragédiákkal, sorscsapásokkal megalázni az embert, és így megtörni egyéni akaratát. Ő tiszteletben tartja az akaratunkat! Sokkal nagyobb az a szeretet és elfogadás, ami tőle jön, mint az a büntetés, amit az életünkben alkalmazhatna! És mivel sokkal nagyobb, sokkal mélyebben is ez tud minket megérinteni, átformálni, Isten közelségébe vonni. Ha ismerek valamilyen Istent, ilyen Istent ismerek! És semmi nem tud meggyőzni arról, hogy arra számítsak, Isten majd jól odacsap! Már az is az ő kegyelméből és szeretetéből van, hogy minden naphoz van elég erőm. Ha bárhogy móresre akarna engem tanítani, elég lenne ezt a kegyelmét megvonnia és nem kéne extra büntetéseken törni a fejét. De ő nem megvonta a kegyelmét, hanem Jézusban még inkább kiárasztotta!

Ha a keresztények megértenék Isten szívét és azt, hogy ő miként nevel és tanít, és valóban rá akarnának hasonlítani, kétlem, hogy túl gyakran eszükbe jutna a verés! A fent említett könyvek is bizonyítják, hogy a Biblia szövege válogatható úgy, hogy abból másmilyen interpretáció származzon. A többféle értelmezés lehetőségét nem is szeretném elvitatni. De én annyira jó Istent ismertem meg, hogy olyan értelmezéseket részesítek előnyben, amelyek Istent jószívűnek, kegyelmesnek és szeretőnek mutatják. A Biblia előrevetíti, hogy Isten nem fogja örökre eltűrni és büntetlenül hagyni a bűnt és a gonoszságot. A keresztényeknek ehhez azonban semmi közük. Nem kell Istennek besegíteni a büntetésben, és kár az ő haragjának fölpiszkálásával próbálkozni! Jézusban úgy is akkora szeretetét fejezte ki, hogy ez senkinek nem sikerülhet!

Hivatkozások:

http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=13142:isten-felelme-12907&catid=68:cssandorklara&Itemid=133

https://444.hu/2017/04/18/vallasi-kiadok-terjesztenek-egy-konyvet-amiben-technikai-tanacsok-vannak-arra-hogyan-verd-meg-a-kisgyerekedet

http://kotoszo.blog.hu/2017/04/27/a_gyerekbantalmazas_nem_kereszteny_ertek

http://hvg.hu/elet/20170613_Apam_mindig_azt_mondta_azert_ver_hogy_rendes_ember_legyen_belolem

Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus