Menü

A teremtés szépségének öröme versekben

Györkös Gábor
2015. 11. 26. 00:00:00


A teremtés, az élet nyüzsgő, színes, sokféle képe és hangja jelenik meg Martini Magdolna Eszter legújabb verseskötetében, amely a Filologosz gondozásában látott napvilágot. A verses naplót az öröm és a hála szavai is áthatják.

Az egyszerű, puritán kivitelű könyvecske megjelenése éles ellentétben áll a belső tartalommal. Ahogyan a verseket olvassuk, izgalmas tapasztalat, hogy a mű folyamatosan piszkálja szinte az összes érzékszervünket. Hangok, színek, dallamok, ízek, érintések. Fehér papíron fekete betűk hathatnak-e sokrétűbben, gazdagabban? Példa erre a Micsoda nap című vers, de szinte mindegyik másik is.

„Ha egy másik szívem volna / másképp szólna / Ha egy másik tollam volna / más színt szórna / De ez a szív / De ez a toll / Mindig dobban / Mindig dalol / Ugyanabból a forrásból / Kék tintákból / Zöld tintákból / Vörös vércsepp karikákból / Szavak kibomlanak / Magasan siklanak / Kis pöttynyi igazgyöngy / Messzire világít - Micsoda nap! / Micsoda pompás / Áradat!”

A teremtés és az élet dinamikus, nyüzsgő világa jelenti a fő inspirációt a versekhez, melyekben egy Istennek hálás hívő örül az élet szépségén. Megragadó, ahogyan a sokszor városokban, épített környezetben mozgó ember felfigyel erre a szépségre, és érzékletesen megszólaltatja. Nem egyszer gyermeki módon csodálkozik rá a költő minderre, s öröme, hálája is gyermeki egyszerűségre vált. Ezt látjuk az Eső után című költeményben.

„Hömpölygő ár / Vagy keskeny folyócska / Zöldes, vagy kék esetleg / Fehér tajték szórja a / Permetet, mi hűsít / Szomjamat oltja/ Kellemes a bőrömön fickándozó / vízcseppek foltja / A napsugár magába szippantja / Mintha nem is lett volna / Vízpára száll / Felhőkből esőcsepp szitál / Eső után csillog a táj / Eső után a pocsolyák / Sárosak szürkék / Fröccsenő sárgolyók / Meredeznek - bokámon csacska cseppek / Meztelen talpam alatt / toccsan a szürke lé / Ha lépek csúszik / Ha állok süpped / Kúszik / Lábujjaim közt előbújik / Tocsogni benne / Néha jó… / Amire vágyom / Fehér tajtékos vízhabok / Mossák tisztára álmom / Ja, és a lábom.”

Ezek a sorok továbbvezetnek bennünket a vizes versekhez. Ezeket a verseket olvasva belegondolunk, ahogyan a víz áthatja az életet, és az életnek feltétele a folyékony víz. Ugyanolyan módon, ahogyan az élethez nélkülözhetetlen a víz, nélkülözhetetlenek ehhez a kötethez a vizes versek! A vízzel kapcsolatos képek szinte teljes spektrumát megismerhetjük. A kötet gerincét adó, legértékesebb költeményekről van itt szó.

„A víz látványa / Kimeríthetetlen / Élő vizek / Halak nyüzsögnek benne / Meg ki tudja / Még hányféle élet / Félek, hogy nem tudom / leírni mit érzek / Hányféle gondolat / Mi szépséget rejt / Kutatom keresem a szavakat / Ne csak én érezzem, / Pompás a Lét / A kint és a bent / Eggyé válik / Bennem / Lehetetlen / Pontosan leírni / Mi a szép / Áradó / Sokszínű / Élő / Ismeretlen / Mindig megújuló / Feledhetetlen”

Lehetetlen pontosan leírni - máshol is megjelenik, hogy a költő keresi a szavakat, és azt találja, nincsenek szavai. Leírhatatlan valójában, amiről szólni szeretne. Alázatosan vállalja a határait, de amit elmondhat, azért hálát ad.

„Köszönöm hogy megkapom / Köszönöm hogy láthatom / Elém hordja a szél / A levelek üzenetét / Dalol nemcsak a pacsirta / A fecske szép üzenetét átadom / ha megpillanthatom / Csak az üzenetek / Viszem adom a híreket / Dalol a tenger / Nemcsak a pacsirta / Üzen a szél / A nap felmossa a lármás zajok / víztengerét / Üzen minden / Egy áradat / Nincs tollam betűm / szavam / Elég / Ha mindent pontosan / Oda szeretnék tárni / Eléd / Csak az örökkévalóság / Tárja fel / A titkot / Tudni / Mi a Szép”

A következő versben Istennek köszöni meg, Neki tulajdonítja azt a néhány szót, amivel szerényen szólhat.

„Az utolsó vers vége nagyon tetszik, igazán megérintett, amikor olvastam. Nem tőlem valók, Istentől jönnek.

Örökre
Csak az számít
Ha a szívemen átszűröm
Ami kijön
Épkézláb gondolat
Ha Tőled való
Marad
Mert a szív csalárd
S
őt mindennél csalárdabb.
A Te Igéd – örökre megmarad.”

A Kötetlen napló versekkel című könyv bemutatójára 2015. november 13-án került sor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 11. kerületi tagkönyvtárában a Karinthy Irodalmi Estek keretében. A könyvtárnak és Mihalik Editnek itt is köszönjük a szívélyes fogadtatást, és azt a kellemes estét, amit a könyvbemutatón résztvevőkkel együtt eltölthettünk. A könyvet mindenkinek szeretettel ajánljuk!

Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus