Menü

Miért veszélyes a hatalomnak ma még mindig Márai Sándor?

Fellner Ákos, filozófus-közgazdász
2020. 11. 15. 13:56:42

(Recenzió: Memoires of Sándor Márai 1943-1948. Corvina Kiadó, 2005.)

Több mint hetven év telt el Márai Sándor 1943 és 1948 közötti naplóinak megírása után, és szomorúan tapasztalom, hogy Magyarországon Márai Sándort olvasni a maga eredeti szavaiban még mindig veszélyes. Belelapozva a Corvina Kiadó 2005-ös fordításába megdöbbenve olvasom, hogy a magyar társadalomnak a nácizmussal való kapcsolatára vonatkozó feljegyzések az angol fordításból cenzúrázottak, csak a szovjet bolsevizmust kritizáló részeket hagyták benne. Érdekes tény, hogy a bővített naplókiadásnak a bolsevizmust bíráló részei szó szerint fordításra kerültek, míg a magyar fasizmust bírálók teljesen eltűntek a fordításból.

Leszámítva a kritikátlan szövegcsonkítást, a szituáció maga pontosan magyarázza a jelen magyar társadalom egy részének elfasizálódását, kollaborációs hajlamát azzal a nemzeti-keresztény kurzussal, mely mind összképében, mind részleteiben a Horthy-rendszer szalonfasizmusát hozza vissza a hazai politikai közéletbe.

Aki olvasta Márai Sándor, Ami a Naplóból kimaradt sorozatát magyar nyelven, az tudja, hogy Márai komoly utálattal viseltetett azon horthysta középosztály iránt, aki magát jogtalanul, a szó szellemi és intellektuális értelmében polgárságnak nevezte. Ha elolvassuk Kosztolányi Dezső Édes Annáját, pontosan beazonosíthatjuk ezt a szubkultúrát.

A Corvina Kiadó 2005-ös szövegcsonkítása egy hazánkban több kormányciklus óta tartó jól összehangolt Kulturkampf folyamat része, melynek lényege a nemzeti-keresztény eszme horthysta örökségének felélesztése, az új uralkodó neojobbos burzsoázia kitermelése, a folyamatos szembehelyezkedése Robert Schuman Európa kepével, a nacionalista csőcselék folyamatos hergelése az aktuális választási kampányban.

Márai Sándort az Orbán Viktor nevével fémjelezhető, a neofasizmus és az alt-right jegyeit viselő rendszer ugyanúgy saját érdekei mentén sajátítja ki, mint Kertész Imrét, vagy Köves Slomót, amikor a kormánypolitikát és kormányzati kommunikációt ért folyamatos antiszemita vádakat Köves rabbi személye mögé bújva kívánja semlegesíteni, Köves rabbi hathatós támogatásával.

Hogy hazánk nagy politikai filozófusait Bayer Zsoltot és Kövér Lászlót idézzük: összeforr, ami összevaló. (Kövér László a Hír TV-ben Bayer Zsolt műsorában több ízben is úgy nyilatkozott a hazai ellenzék vonatkozásában, hogy összeforr, ami összevaló. A narratíva célja a jelenkori ellenzék összemosása az 1919-es vörösterror korszakával, amelynek retorikáját legutóbb Tarlós István is átvette. Bayer később átvette ezt a szlogent, és már Kövér távollétében is rendszeresen alkalmazta azt nyilvános műsoraiban.)

Karl Jaspers 1946-ban megírja A bűnösség kérdése című esszéjét (magyarul megjelent a Noan Libro Kiadónál 2015-ben), amelyben azt fejtegeti, hogyan és miként lehet a háború utáni német társadalomban szembenézni a nácizmus örökségével. A német értelmiség már közvetlenül a háború után tudta, hogy kollektív szembenézés nélkül Németország szellemileg nem építhető újra.

Itt Magyarországon 2005-ben Márai naplóinak angol fordításából kicenzúrázzák ezt a részt.

Mit üzen ez nekünk az akkori és a mai magyar társadalomról?

Véleményem szerint nem sok jót.

Alapvető üzenete, hogy a magyar értelmiségi középosztály egy része még mindig nem képes a demokratikus értékrend szerinti gondolkodásra. Mert sajnos a diplomás ember nem egyenértékű az értelmiségivel. Márai Sándor szellemében semmiképpen sem.

Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus