Menü

Mit akart mondani a költő?

Györkös Gábor
2020. 11. 17. 18:24:00


Néhány napja a Filologosz Facebook oldalán közzétettem egy fényképet gépfegyveres katonákról, akiket a napokban küldtek ki az utcákra, és az alábbi Weöres Sándor idézetet főztem a képhez a Majomország című versből: „…majombakák menetelnek, jobbra át és balra át. Rémületes majomarcot vágnak majomkatonák, majomkézben majomfegyver, a majmoké a világ.” A poszt kikerülése után néhány órával rengeteg hozzászólás jelent meg a kép alatt, miután egy (esetleg több) szélsőjobbos felületen megosztották a bejegyzést. Mintegy 15 óra elteltével pedig a Facebook törölte az egészet. Az indoklás az volt, hogy félelemkeltő és a közösségi alapelvekbe ütköző a tartalom. A valóság annyi, hogy az aktivizált hozzászólók olyan számban jelentgették a Filologosz oldalát és posztját, amit végül elfogadott a Facebook. Kértem a döntés felülvizsgálatát, de ez valószínűleg nem fog megtörténni, ugyanis azt írták, a vírus miatt annyira leterheltek, hogy várhatóan nem lesz kapacitásuk ezzel foglalkozni.

Körülbelül fél éve elképesztő intenzitással érik különféle zaklatások a Filologoszt. Hihetetlen, mennyi agresszió szabadul fel az emberek egy részében, ha eltérő véleménnyel találkoznak! Az első reakcióm talán az lehetne erre, hogy csöndben maradok és a kommunikációban a továbbiakban a közösségi média megszokott cukiságaira szorítkozom. Ha valakinek van véleménye, tartsa magamban! Minek kockáztatni bármilyen konfliktust, illetve olyan helyzetet teremteni, amiben felszínre kerül bármilyen feszültség? Azon gondolkodtam el, hogy mindazoknak, akik most félelemkeltő, fenyegető megnyilvánulásaikkal arra akarnak kényszeríteni, hogy ne mondjam el, ne írjam le a véleményemet, meddig lesz elég, ha pusztán csöndben vagyok? Létezik-e olyan pont, amikor már a hallgatást sem tudják elfogadni, kizárólag a hangos és cselekvő egyetértést? Azokkal, akik fenyegetően viselkednek és kommunikálnak semmiben sem tudok egyetérteni és az igényeiknek nem tudok megfelelni! Nem vagyok hajlandó a négy fal között gondolkodni, képtelenség az ő elvárásaik szerint meghúzni magam!

Nagyon ritkán és nehezen veszem rá magam szájbarágós szövegek kivitelezésére. És jelenleg is ennek során a lehető legkevesebb időmet szeretném fölemészteni! Néha olyan érzésem van, mintha mindent rosszindulatú funkcionális analfabétáknak írnék. Ebben a szövegben szeretnék néhány dolgot tisztázni!

A könyvkereskedelem nem pusztán logisztika

Néhány éve jelent meg egy beszélgetés a legnagyobb magyar könyvkereskedelmi vállalat akkori vezetőjével, aki azt találta mondani, hogy a könyvkereskedelem elsősorban logisztika. Egy profitorientált óriásvállalat számára technikailag biztosan nem szól sok másról. Én azonban nem pusztán könyvekkel kereskedek, hanem könyvekkel foglalkozom, ami intellektuális munka is. Például olvasok, gondolkodom. Egy könyv nem pusztán egy árrést hordozó termék, aminek a logisztikáját a leghatékonyabban meg kell oldanom. Vannak könyvek, amik tetszenek, míg mások nem. Egyiket dicsérem, másikat kritizálom, megint másik az ingerküszöböt sem éri el. Egy klasszikus könyvárus rajong azért a sokszínűségért, ami a könyvekben megjelenik, inspirálják az egyes szerzők gondolatai, örömmel vitázik magában vagy másokkal a különféle tényekről, véleményekről. Lenyűgözi a nyelv, a műveltség, a kultúra, sok száz év tudása, szellemessége, ezernyi szerző millió gondolata. Képtelenség elvárni egy olvasó, gondolkodó intellektustól, hogy ne reflektálja önmagát, környezetét és ami körülötte történik! Képtelenség elvárni, hogy egy-egy géniusz örökérvényű sorát ne aktualizálja saját magára vagy kora eseményeire! Nincs értelme máshogyan könyvekkel foglalkozni! Nincs értelme máshogyan olvasni!

Persze, talán korunk az átváltozások kora: számos ok és alkalom kínálkozik, hogy szembe köpjük magunkat és bármelyikünk csótánnyá transzformálódjon, megsemmisüljön, s így persze elfogadhatóvá is váljon egyszerre. Én erre képtelen vagyok és a jövőben is kizárólag úgy foglalkozom könyvekkel és azok kereskedelmével, hogy ez mindvégig egyértelmű legyen! A szabad és autonóm gondolkodás az utolsó helyen sincs, amiben megalkuvó lennék az életemben! El kell fogadja a világ és minden ember, hogy azt gondolok és úgy gondolkodom, amit és ahogy akarok, a gondolataimat pedig úgy fogalmazom meg, ahogy nekem jól esik! Kierkegaard jut eszembe, aki azt írja a Félelem és reszketésben, hogy egyetlen gondolat végig gondolásától sem riad vissza. Nem létezik olyan gondolat és olyan körülmény, aminek hatására félnék valamiről gondolkodni és azt megosztani mással. Számomra is különös, hogy erről írok!

Mit akart mondani a költő?

Én tudom, hogy mit akart mondani a költő! Mindenki teljesen eltéved, aki azt gondolja, hogy néhány katonát lemajmoztam! Elképesztő számomra, hogy ma Magyarországon Weöres Sándor, akinek írásait még kisiskolásként szívtam magamba, teljesen ismeretlen! Hogy téved egy könyvesbolt oldalára bárki, aki képtelen feldolgozni egy gyerekvers létét?! Mit tud az az ember az anyanyelvéről, a magyar kultúráról és irodalomról?! Mit gondoltunk, miről szól a Majomország című vers?! Igen, egy diktatúráról szól! Egy uniformizált önkényuralmi rendszer kiépüléséről! Az ilyen rendszerekben minden és mindenki funkcióval ellátott eszköz csupán. A kivezényelt fegyveres katona is eszköz és funkciója van. Egy embert, még ha egyenruhába is van bújtatva, nem lehet jobban megalázni, mint ha az önkény eszközévé alacsonyítják. Nem gúnyolom, hanem szánom azokat a katonákat! És a rendszert gúnyolom, ami a saját érdekei eszközévé degradálja őket. Weöres Sándor is ezt tette. A versét az egyetlen lehetséges módon és értelemben szólaltattam meg! A Majomország egyébként nagyon jól megjeleníti azokat a területeket egy társadalomban, amit szépen áthat és átideologizál az önkény rendszere: „Majomablak majomrácsán majomnótát ráz a szél” és „majomtéren, majomréten majomhősök küzdenek” – korlátoltság, igénytelenség, műveletlenség, züllés; „Majomtanártól majomlány majomábécét tanul” – oktatás; „Megépül a majommalom, lesz sok majommajonéz” – gazdaság; „Majompóznán majomkirály majomnyelven szónokol” – propaganda; és végül: „Majomkézben majomfegyver, a majmoké a világ” – totális erőszakos uralom. Onnan, hogy „Hej de messze majomország” így jutunk el szépen addig, hogy mindent áthat a sötétség, a funkció és az önkény. Ugyanazok a szólamok, tudatlanság, bezárkózás és ellenségalkotás jellemzi ezt a világot, amiről pontosan írt Márai: „Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!... Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van.”

Fegyverek

Nem értem a fegyverek kritizálásán történt fönnakadást sem. A kereszténységben szép hagyománya van a fegyverek elutasításának. Nem látjuk az Újszövetségben, hogy az apostolok fegyverrel védekeztek volna, ha fegyverrel törtek rájuk. Inkább vállalták a mártírhalált. A könyvesboltban folyton téma a Jehova Tanúinak és az adventistáknak az eretneksége. Számos „szakértő” vásárló, akiket többnyire gyülekezetekben fanatizálnak, részletesen kifejti számomra, hogy milyen tévúton járnak, akik másban hisznek. Nem egyszer olyan felekezet tagjai teszik ezt, amely egyház korábban népírtáshoz asszisztált, míg akiket kritizál, inkább vállalták a halált, mint hogy beálljanak az őrületbe és fegyvert fogjanak! Igen, ott járunk, hogy nagyobb értéknek tekintjük, hogy így vagy úgy gondoljuk azt, hogy Krisztus mikor kezdte meg a főpapi szolgálatát, mint azt, hogy vettünk-e a kezünkbe fegyvert és öltünk-e meg másokat!

A keresztény irodalomban egy időben teljesen normális volt, hogy olyan könyvek jelennek meg, amik a fegyverhasználatot megtagadó hitvalló keresztények történetét mondják el. Ma a fegyverforgató katonáknak jelennek meg könyvek, zajlik a toborzás, próbáljuk abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy keresztény katonák védik a kereszténységet a határkerítésnél és keresztények felhördülnek, ha valaki a fegyverekkel nem szimpatizál. Béke és nyugalom abból még nem származott, ha minél többen fegyvert tartanak! De nekünk adjon ebben is mintát a fundamentalista keresztény Amerika, ahol az a menő, ha van pár automata fegyver a hálószobában!

Pál apostol azt mondja, hogy ugyan testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk és a mi fegyvereink nem testiek. El tudunk-e képzelni test szerintibb fegyvert, mint egy gépfegyver?! A keresztények jelentős része mára ismét oda züllött, hogy testi erővel küzd sarkosan megfogalmazott fundamentalista elvekért, embereket gyaláz és jogokat korlátoz pusztán azért, mert egyesek valamiben másmilyenek, és egészen normálisnak tartja azt, hogy egy ember fegyvert tart, fegyvert hord az utcán vagy fegyvert fog a másik emberre. Komolyan az lenne a bűnöm, hogy könyvesként jobban izgalomba hoz egy (általában gyerekeknek tanított) vers, mint néhány nagydarab gépfegyveres?!

Minek a szeretete a Filologosz?

Az Ige (logosz) testté lett és közöttünk lakozott és mi láttuk az ő dicsőségét mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet kegyelemre halmozva, mert a törvény Mózes által lett, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által. – Így szabadon…

Az újszövetségi logosz azzal a szeretettel, kegyelemmel és igazsággal áll összefüggésben, ami Jézus Krisztusban megjelent. Azt tapasztalom, hogy egyesek számára az Ige (logosz) inkább furkósbot, amivel mindenkit lehet ütlegelni, aki másmilyen. Ugye meg tudunk egyezni, hogy egészen más kategória a közélet iránt érdeklődő adófizető állampolgárként szépirodalmi idézetekkel (tehát a könyveket olvasó, gondolkodó ember módjára forgatva) egyes közügyekről véleményt nyilvánítani, mint feltüzelt keresztényként a Lélek kardjával a levegőben vagdalkozni mások felé?!

Ahogyan az Ige (logosz) megjelent számunkra, az a kegyelemről szól. Ebben benne van a szeretet és a türelem (tolerancia) is. Számomra ezt (is) jelenti a filologosz.

Másmilyen vagyok, mint Te. Fogadd el, törődj bele, dolgozd fel vagy esetleg örülj neki! Teljesen másik ember vagyok, mint Te. Szuverén. Nekem nem jelent nehézséget ezt elfogadni Veled kapcsolatban. Viszont nem igazodok hozzád akármiben, és nem Te határozol meg engem. Tudunk egy-házban, egy hazában élni?

Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus