Őrhelyemre állok

Talán nem volt véletlen, hogy Molnár Róbert 20 évesen szülőfalujából a nagypolitika mezejére került. Világi emberként figyelte, tanulta, szippantotta magába a jót és a rosszat. Amikor 27 évesen országgyűlési képviselő és a Parlament jegyzője lett, azt gondolta, már senki sem állíthatja meg gyermekkori tervei valóra váltásában. Nem így történt!

2002-ben nem lett újra képviselő. Álmai összetörtek, a kilátástalanság, a lelki, szellemi és anyagi nyomor pedig megkeményítette szívét. Ott ült a templom utolsó padsorában, és vádlón kérdezte Istent: hogy tehettél ilyet? De Ő nem válaszolt. A mélységek után jöttek a nagyobbak, amelyek térdre rogyasztották.

Úgy érezte magát, mint Saul – a későbbi Pál apostol –, aki magabiztos vágtája közben egyszer csak a porba hullva találja magát.

Megtérése délelőttjén még ő sem tudta, hogy hamarosan ott áll majd Megváltója előtt, aki egy hideg márciusi napon megkönyörült fiatal politikusán.

Kiemelte a Parlamentből, de nem vette el az ott megszerzett tapasztalatait, hanem ma is formálja és eszközeként használja, hogy polgármesteri megbízása, könyvei és szolgálata során felhívja a figyelmet arra: hazugságra nem lehet jövőt építeni, és hogy a nemzet megújulása csak lelki megújulás eredménye lehet!

E kötet metsző igazságokat tartalmaz a társadalomról, a politikai életről és az egyház mai helyzetéről, amelyekkel lesznek, akik nem értenek egyet, ám a szerzőt őrállói felelőssége mindezek leírására kötelezte!