Menü

“Salamonnak legfelyebb való éneke” – találkozás egy régi könyvecskével

Györkös Gábor
2016. 03. 08. 12:31:49


Egy 1969-ben megjelent könyvecskét tartok a kezemben, amelyben három teljes fordítása is megtalálható az Énekek énekének. Mindegyik a 16. századból, a magyar reformáció legélénkebb időszakából való. Közöttük van Heltai Gáspár fordítása is, amely a Salamonnak legfelyebb vaó éneke címet viseli.

„Kelj fel északi szél és jőjj ide déli szél és menj által az én kertemen, hogy folyjanak az én kertemnek aromái. Jöjjen az én szeretőm az ő kertjébe és egye annak nemes gyümölcsit. Eljöttem én hugom, én jegyesem az én kertembe, megszettem az én mirhámat, az aromákkal egyetembe, megöttem az én lépes mézemet mind az én mézemmel egyetembe, megittam az én boromat, mind az én tejemmel egyetembe. Egyetek én barátaim, és igyatok s részegedjetek meg én szerelmesim.” (ford. 1552)

A könyv szövege Komoróczy Gézának köszönhetően állt össze. Komoróczy az egyik legkiválóbb hebraista, aki többek között a zsidó irodalom és a Biblia héber szövegeinek szakértője. A fordításokhoz csatolt tanulmányából megtudhatjuk: „Az Énekek énekét a középkor, az európai kultúra az egyházatyák kezéből vette át, s nem csak az általuk nyújtott latin szöveg, de szövegértelmezésük is rendíthetetlen tekintélyű maradt hosszú évszázadokon át. A zsidó és a keresztény Énekek éneke-felfogás a kései ókor óta párhuzamosan fejlődött, de közösek voltak gyökerei is. A könyvet csak igen későn, az i. sz. 1-2. század fordulóján iktatták a szent iratok, a zsidó vallási szövegolvasás »mérőnád«-jául szolgáló kánon sorába. Az Ószövetség héber szövegét a Javnéban munkálkodó zsidó tudományos testület, tudós iskola véglegesítette. Működésében vezető szerepet játszott Rabbi Aqiba is, a kor legnagyobb zsidó tudós egyénisége. Az ő fennmaradt kijelentései engednek bepillantást abba a vitába, amelynek végeredményeként a javnei »zsinat« ráütötte a kánonikusság fémjelét erre a korábbi forrásokban ismeretlen, a kánon története szempontjából mérvadó helyeken sehol, még az Újszövetségben sem idézett könyvre. Aqiba nagy nyomatékkal jelentette ki, hogy a kánon utolsó, vegyes tartalmú ciklusának minden darabja szent könyv, de közülük mégis az Énekek éneke a legszentebb.”

Hallatlanul izgalmas (még oly vázlatosan is, mint amit ez a tanulmány lehetővé tesz) évszázadokon át követni, hogy Rabbi Aqiba kiállásától hogyan jutott el az Énekek éneke a magyar kultúra olyan izgalmas időszakáig, mint a reformáció évszázada, és hogyan hatott (a teljes Bibliával együtt) a magyar irodalmi nyelv kialakulására. Ha lenyűgözött a reformátorokat illetően valami azon túlmenően, hogy bizonyos tradíciókon túlléptek és hitigazságokat felismertek, akkor az, hogy páratlan művészi készséggel, kiemelkedő szaktudással, a kor mércéjével mérten a legmodernebb eszközökkel és nyelven képviselték gondolataikat és hitüket.

Nagyon inspiráló volt ezt a régi könyvet átolvasni és ilyen közelről bepillantani a reformárotok munkájának egy szeletébe! Komoróczy tanulmánya fantasztikus (és jól érthető) olvasmány, ami arra ösztönöz, hogy érdemes a könnyed keresztény ismeretterjesztő könyveken túl a nagyobb rálátással rendelkező szaktudósok írásait is forgatni. Ha őszinte vagyok, a boltunkba kerülő könyveket ismerve némileg elgondolkodtatott, hogy ha a borús, durván vallásellenes hatvanas években ilyen jó könyvvel ki lehetett jönni, akkor ma erre talán nagyobb esélynek kellene mutatkoznia. De az is lehet, hogy könnyebb volt akkoriban átlépni egy diktatúra ideológiáján, mint ma szembe menni a mainsteram azon ösztönzésével, hogy a népszerű pszichológia egyszerű üzeneteit ismételgető látványkönyvekkel és amerikai best seller listák puha pillanatkönyveivel kell feltölteni a magyar könyvespolcokat!

Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus