Menü

Szégyen nélkül, Ráháb – Gondolatok Francine Rivers regényéről

Jakab Viktória
2016. 02. 08. 08:18:17

A gyönyörű Ráháb Kánaánban él, Jerikó falai között. A király ágyasa, aki paráználkodással keresi pénzét, ebből teremt egzisztenciát maga és olykor családja számára is. Ő azonban másik életre vágyik, Jerikó helyett Izrael, a hamis bálványok helyett az egyetlen igaz Isten vonzza. De ez a vágy teljesen reménytelennek tűnik, hiszen nem csak a népe, de még családja sem osztja hitét, saját élete méltatlan ahhoz, hogy Isten népéhez tartozzon. Bár az izraeli hadak lépésről-lépésre egyre közelebb kerülnek Jerikóhoz, a város falai elpusztíthatatlannak tűnnek, csakúgy, mint Ráháb eddigi életének kényszerítő körülményei.

Az egyik szép motívuma ennek a történetnek a bálványokkal kapcsolatban jelenik meg. Ez sokat emlegetett kérdés, mégis, korról-korra új és új értelemmel, tartalommal telik meg, így tulajdonképpen soha nem veszíti el aktualitását. A bálványok, melyeket látunk magunk előtt, nem létezhetnének Isten, az egyetlen végső valóság híján, mely mindezen e világi tünemény mögött meghúzódik. De mi mégis azt tekintjük inkább valóságnak, amit megszoktunk. A bábokat, és nem a bábjátékost. Ez a gondolatmenet ugye racionálisnak tűnik? Mégis, ha a dolgok mögötti valóságra igyekszünk koncentrálni, azt igen régóta hitként emlegetjük, mely kéz a kézben jár az irracionalitás eszméjével.

Lássuk be, minden épeszű ember különcnek, bolondnak, őrültnek tartotta volna Ráhábot. Igen, mi is. És talán nem csak Ráhábot. Isten valós élettel teli útjai sokszor érthetetlennek tűnnek föl előttünk, hiszen ellent mondanak logikánknak, meghazudtolják számításainkat, és fölülmúlják minden várakozásunkat. Azonban ami a világ számára ostobaság, az Isten előtt bölcsesség. Isten látszólagos irracionalitása csodálatos, akármiképpen is jelenjék meg előttünk. Ehhez azonban pontosan arra kell koncentrálnunk, amire nem szoktunk: a bábjátékosra, és nem a rongybabákra.

Nem meglepő hát, hogy bár olyan egyszerűnek tűnik, mégis, igen nehéz e szerint a gondolkodás szerint élni az életünket. Tekinthetjük ezt is egy csatának, mely nem csak az egyes emberen belül dúl, hanem szülők és gyermekek, testvérek és rokonok között. Jézus azt mondja: kardot hozott, nem békét.

A Kegyelem vonala regénysorozatot bemutató cikkeink közül az első ide kattintva olvasható a Leplezetlenül, Támár című könyvről. Aki pedig az írónővel, Francine Rivers-szel ismerkedne meg közelebbről, annak a róla szóló írásunkat (klikk) is ajánljuk.

Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus